Már a broznkorban ismerték és használták. Értékes drágakőként tartották számon, amulettként hordták, de a harcosok a kardjuk markolatát is díszítették vele, hiszen védelmet, erőt és bátorságot vártak tőle. A keresztes hadjáratok során úgy tartották, akinek gránát ékszere, talizmánja van, az sebezhetetlenné válik. Később a királyi udvarokban a nők kedvenc ékszereit díszítették ezzel a drágakővel, mely a fényben mély vörös színek árnyalataiban játszik.