Pomander a történelem tükrében
Első említése a XII. századra nyúlik vissza, amikor is egy apró ámbra darabot raktak egy pomanderbe (illatszelencébe), melynek gyógyító erőt tulajdonítottak, illetve afrodiziákumként is használták. Az első pomanderről 1174-ben írtak először, mely nem volt más, mint IV. Balduin Jeruzsálem királyának ajándéka Barbarossza Frigyes részére, akinek megköszönte segítségét a hitetlenek elleni küzdelemben.
A XIV. századtól kezdve a pomander szó egy gömb alakú illatos tárgyat jelentett, melyet mint egy narancs gerezdjeit ki lehetett nyitni, és a belsejébe illatos „tésztát”, port, aromás növényeket lehetett rakni, mint amilyen az ánizs, a szegfűszeg, a mirha, a fahéj, a szerecsendió, vagy az ámbra. Általában hat részt lehetett lenyitni belőle.
A reneszánsz idején a pomander az ötvösmunkák csúcsát jelentette, cizellált, nemesfémekből, főként ezüstből, vagy aranyozott ezüstből készített, drágakövekkel kirakott illatos ékszereket jelentett. Leginkább a gonosz ellen, a rossz szagok elfedésére és elűzésére használták, általában a derékra, vagy nyakláncra akasztva hordták. Úgy tartották, hogy illata elfedi a rossz szagokat, és a bűzös kipárolgást, elűzi a gonoszt, és a negatív energiákat, melyek a betegségekért, mint amilyen a pestis is felelősek.
A XVI. században gyöngyberakással, féldrágakövekkel, gránáttal, rubinnal, topázzal, zafírral, vagy gyémánttal díszített illatos ékszereket jelentett a pomander, melynek lenyitható rekeszeibe por vagy illatos mézga formájában aromás anyagokat helyeztek el.
1348-ban a párizsi orvostudományi egyetem fakultánsán fennmaradt recept pontosan 29 különböző aromás anyagot ír le melyeket a pomanderekben használtak.
A nagy pestisjárványok idején a pomander igazi védelemként szolgált, melynek illata fel tudta venni a harcot a betegséggel.
A XV-XVI. században minden uralkodónak több pomandere is volt, V. Károlynak például 12 VIII. Henriknek pedig szám szerint 16.
A XVII. században már inkább csak a csábítás és a jó illat miatt használták a pomandereket.
A XVIII. században pedig végképp kiment a pomander a divatból.