A királynő illatszelencéje
Viselj Te is királynői, azaz illatos ékszereket! Hallottál már Jean-Louis Fargeon-ról? A királyi udvar és Marie Antoinette híres parfümőréről? Gondoltad volna, hogy ő is készített a királynő pomanderébe - illatszelencéjébe - illatkompozíciót? Igen-igen, a pomander a XVIII. századig státusz szimbólum volt, királyi és királynői ékszer, melytulajdonképpen egy illatszert rejtett magában. Szeretnélek visszarepíteni egy kicsit az időben, egészen a reneszánsz idők végére Dél-Franciaországba. Szeretném, ha megértenéd, miért készítek királynői észereket, és mik is azok az illatos ékszerek, a pomanderek egészen ponosan. Gyere velem, kapcsolódj ki pár percre egy illatos utazásra az időben. Olvasási idő: 2 perc 35 mp
A nevem, Jean-Louis Fargeon. 1749-ben születtem a dél-franciaországi Montpellierben. Édesapám, nagyapám és az ő apja is illatszerész-patikárius volt. 5-6 éves koromtól kezdve mindig a lábuk alatt voltam, tőlük lestem el a mesterséget. Amikor úgy éreztem már mindent tudok, Párizsba utaztam. Bevallom, a "minden"-től - így utólag visszagondolva - igen messze voltam, de elszántságom és akaraterőm olyan erős volt, hogy sosem adtam fel abbéli elhatározásomat, hogy bejutok a francia arisztokrácia köreibe.
Éjszakákat ébren töltve arról álmodoztam, hogy Marie Antoinette udvarában dolgozom majd kis illat-műhelyemben. Ahogy így visszagondolok fiatalságomra, tisztán emlékszem a napra -
akkor már tehetősebb úrhölgyek is jártak hozzám, - mikor kipattant a fejemből a gondolat: illatos kesztyűket fogok készíteni. A legpuhább kecskebőr kesztyűket egy helyi szűcstől szereztem be, mandulaolajon tároltam és minden egyes darabot a vevő kérésének megfelelően illatosítottam kedvenc fűszerével, virágának illatával, balzsamokkal, vagy gyanták édes parfümjével, mint amilyen a tömjén, vagy a mirha. nem volt egyszerű, és nem is sikerült elsőre. De a kitartás, és a szorgalom, ahogy az öregek ígérték, lassan meghozták a gyülömcsüket. A puha illatos kesztyűket egyre másra rendelni kezdték tőlem.
Emlékszem arra is, mikor megnyitottam első üzletemet a Rue du Roule-n, és arra is, amikor az ajtón belépett Madame Du Barry, aki köztudottan XV. Lajos kegyencnője volt. Neki köszönhetem, hogy nevemet egy év múlva már minden úrihölgy ismerte, nem utolsó sorban Marie Antoinette!
Igen, igen, elértem amire vágytam, és szállítottam a királynő számára a szagos sálakat, puha illatos kesztyűket, hetente több alkalommal is. A királynő egyik kedvence az a szinergia volt, melyet Eau d'Ange- nak, azaz Angyal víznek neveztem el, és főleg bezoin gyantából, szantálból, rózsafából, narancsvirágból, és persze gy kis ámbrából állt.
Léonard-al, a királynő fodrászával karöltve olyan hajat és parókát is illatosító szert eszeltünk ki, melynek fő összetevője a jázminvirág volt. Ám az úrnő nem csupán a ruháit, kendőit, zsebkendőit illatosította rendszeresen, naponta több alkalommal is, hanem a fürdőjét például levendulával, citrommal tette kellemesebb élménnyé, és a lakosztályának levegőjét is illatosítnai kellett, mégpedig naracsvirággal, tubarózsával, jázminnal és persze írisszel.
Akkoriban még tartotta magát a pomanderek, az ékszerként viselt illatszelencék divatja. Ezekbe a nyitható dió, vagy alma méretű gömbökbe illatos gyantákból gyúrt labdacsokat tettünk, melyek illata távol tartotta a betegségeket, a rossz szagokat, sőt még a gonosz lelkeket is, vagy akár magát az ördögöt, ha lehet hinni a papoknak. A labdacsokat általában a törékeny virágszirmokból enfleurage módszerrel kivont pomádékból gyúrtuk, és szárítottuk. A kedvencei a frangipani, a rózsa, a vanília, és a tubarózsa volt, melyet jól aláfestett a tonkabab, a szantál, a ciprus, és persze az lehelletnyi kis ámbra, melyet azért tettem bele, hogy fixálja, és kiemelje a többi illatot.
Végül megalkottam azt a csodát is, amivel végleg a szívébe loptam magam. Életművem beteljesedése a pomanderébe rejtett illatok elegye volt, a személyes illata, melyet senki másnak se előtte, se utána nem készítettem. A vanilia, vörös szegfű, frangipani, sárga nárcisz és ilbolya illata már akkor betöltötte a teret, mikor csak sejteni lehetett Marie Antoinette
érkezését. Ezt az illatot mindenki ismerte a palotában, máshoz nem lehetett hasonlítani csak a gyönyör bódulatához...