Milyen a hamis rubin? Neked be van vizsgáltatva a rubin ékszered?

A rubin, mint a drágakövek királynője, évszázadok óta a nők és ékszerészek kedvence. A szenvedélyesen vörös szín, a ritkaság és a történelmi jelentősége miatt a rubin az egyik legértékesebb drágakő a világon. Azonban, ahogy az értéke nőtt, úgy vált egyre gyakoribbá a hamisítás és a manipuláció. A történelem során számos példa mutatja, hogy a rubinok hamisítása és a kövek manipulálása nem új keletű jelenség.

A fotón egy bevizsgált, csodás igazi csillag rubin látható rubellitek között.

 

Már az ókori Rómában is ismertek voltak a hamis rubinok, melyek valójában vagy spinellek, vagy gránátok voltak. Később, a középkorban a rubinok színezésével próbálták javítani azok minőségét, például azzal, hogy olajokkal és különböző vegyszerekkel kezelték a köveket, hogy fokozzák azok ragyogását.

Manapság a technológia fejlődése újabb kihívások elé állít bennünket. A mesterségesen előállított rubinok, a hőkezelés, valamint a különböző vegyi eljárások lehetővé teszik, hogy a természetes kövek hibáit eltüntessék, vagy színüket élénkebbé tegyék. Ezek az eljárások azonban megváltoztatják a kő szerkezetét, így bár esztétikailag vonzóbbá válnak, értékük és tartósságuk csökkenhet.

Mi ékszerkészítők felelősek vagyunk azért, hogy a vásárlóinkat megfelelően tájékoztassuk a drágakövek valódi természetéről. Az ékszervásárlás nem csupán egy befektetés, sokkal inkább egy szerelem, egy hívás. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy tisztában legyünk a rubinok (és ez persze más drágakövek, és ásványok esetében is fontos) hitelességével, forrásával és azzal, hogy miként különböztethetjük meg a valódit a hamisítványoktól.

A fotón egy bevizsgált eredeti 14 karátos sárga aranyba foglalt valódi csillag rubin tündököl, a karkötőben szintén fazettált rubinok csillognak.

A legjobb persze, ha olyan helyről, vásároluk, ahol megbízhatóan valódi köveket árusítanak. A Pomanders-nél én személy szerint mindig bevizsgáltatom az adott drágakövet, és persze, hogy volt olyan, hogy hamisítványba botlottam, nem is egyszer. Számomra a hitelesség, és a megbízhatóság sokkal fontosabb mint maga a profit. Előforulnak olyan módszerek melyek az adott drágakő minőségének emelésére elfogadottak (pl. a topázok hőkezelése nem számít hamisításnak) míg akadnak olyan módszerek, melyek a vásárlókat megtévesztik, vagy egyenesen becsapják, ilyen például a rubinok üveggel való feltöltése, vagy rubinnak eladott színezett üvegek. 

A Pomanders ékszereiben található drágakövek mind a természet ajándékai, egytől egyig bevizsgált ásványok. Előforult már olyan, hogy szintetikus követ is tartalmazott egy ékszer, de ezt minden esetben leírom, és tisztán érthetően kommunikálom a vevő felé, aki így el tudja dönteni, hogy a laboratóriumban növesztett, kémiailag ugyanolyan szerkezetű gyémántot veszi-e jóval olcsóbban, vagy a valódi gyémántot. De ez minden esetben az ő választása, és az információ birtokában, az ő döntése.

 

A legfontosabb hamisításí módszerek a rubinoknál, amikről tudnod kell

1.Szintetikus rubinok előállítása

Az egyik legelterjedtebb módszer a rubinok szintetikus úton történő előállítása. A XIX. század végén sikerült először szintetikus rubint létrehozni, az úgynevezett Verneuil-eljárás segítségével, amely során a rubin alapanyagát, a korundot (alumínium-oxid) por alakban olvasztják meg, majd lassan kristályosítják, ez a cseppolvasztásos eljárásnak is hívják. A szintetikus rubinok kémiai és fizikai tulajdonságai nagyon hasonlóak a természetes rubinokéhoz, ezért szabad szemmel vagy egyszerű vizsgálatokkal nehéz megkülönböztetni őket. Mikroszkóp alatt azonban láthatók lehetnek a mesterséges eljárásra utaló jelek, például a szabályos gázbuborékok vagy egyenes vonalú zárványok.

2. Üveggel feltöltés

A rubinok üveggel történő feltöltése egy olyan manipulációs technika, amely során a gyenge minőségű rubinokat, amelyek repedéseket vagy zárványokat tartalmaznak, magas hőmérsékleten üveggel kezelik, egy folyékony színezett olvasztott üvegbe helyezik a rubint, az üveg pedig kitölti a repedéseket, ezáltal a kő átlátszóbbnak és esztétikusabbnak tűnik. Azonban ez a kezelés gyengíti a kő szerkezetét, és a feltöltött rubinok sokkal érzékenyebbek lehetnek a mechanikai sérülésekre és a hőmérséklet-ingadozásokra. Az üvegfeltöltés UV-lámpa és mikroszkóp segítségével azonosítható, mivel az üveggel feltöltött részek másként reagálnak a fényre és másképp törik meg azt. 

A fotón egy üveggel feltöltött fülbevaló egyik darabja, melyben a rubin homogén, egységes színű és hatalmas, de hamisított sajnos. 

3. Színezés

A rubinok színezése egy másik gyakori hamisítási módszer, amely során különféle anyagokkal kezelik a követ, hogy élénkebb vörös árnyalatot érjenek el. Ezt a kezelést gyakran kombinálják az üvegfeltöltéssel, ahol a színezőanyagok az üveggel együtt kerülnek a kőbe. Az ilyen színezett rubinok gyakran elárulják magukat a szín egyenetlenségeivel vagy a kő széleinél látható kopásokkal.

4. Kettősítés (Doublet) és Triplet kövek

A kettősítés és a triplet kövek esetében a rubin vékony rétegét más, kevésbé értékes anyaggal kombinálják, hogy a kő nagyobbnak és értékesebbnek tűnjön. A kettősített kőnél egy vékony réteg rubint egy másik anyagra, például gránátra vagy üvegre ragasztanak. A triplet kőnél pedig egy réteg rubint két réteg más anyag közé helyeznek. Ezek a hamisítványok gyakran meglepően jól néznek ki, de mikroszkópos vizsgálattal vagy a kő oldalának megfigyelésével felfedezhető, hogy a kő több rétegből áll.

5. Sugárkezelés

A sugárkezeléssel a rubin színét módosítják, hogy élénkebb és vonzóbb vörös árnyalatot kapjon. Ez a kezelés gyakran instabil, és a kő színe idővel változhat vagy kifakulhat. A sugárkezelt kövek felismerése speciális laboratóriumi vizsgálatokat igényel, mivel a sugárzás által okozott változások szabad szemmel nem mindig láthatók.

6. Kompozit kövek

Kompozit kőnek nevezik azokat a rubinokat, amelyeket több részből állítanak össze, hogy nagyobbnak vagy értékesebbnek tűnjenek. Ilyen például, amikor egy kisebb természetes rubint más anyagokkal, például üveggel, összeragasztanak. Ezek a kövek általában kevésbé tartósak és kevésbé értékesek, mint a természetes, egy darabból álló rubinok.

7. Szilimanit

A szillimanit egy viszonylag kevésbé ismert ásvány, amelyet néha rubinnak próbálnak eladni, különösen akkor, ha a színe hasonlít a rubin jellegzetes vörös árnyalatára. Bár a szillimanit általában színtelen vagy halvány sárgás színű, ritkábban előfordulnak olyan vöröses vagy rózsaszínes árnyalatú példányok is, amelyek félrevezethetik a kevésbé tapasztalt vásárlókat. Ezen kívül a szillimanit jelentősen olcsóbb és kevésbé értékes, mint a rubin. A szillimanit egy alumínium-szilikát ásvány, amely a metamorf kőzetekben fordul elő, és gyakran jelenik meg más ásványokkal, például andaluzittal és kianittal együtt. A szillimanit keménysége a Mohs-skálán 6,5-7 között mozog, ami keményebb, mint sok más ásvány, de még mindig jelentősen lágyabb, mint a rubin (Mohs 9). Ez a különbség a keménységben az egyik módszer, amellyel azonosítani lehet, ha egy kő valójában szillimanit, nem pedig rubin.  

A fotón egy rubinnak eladott, valójában színezett szillimanit látható

Hogyan lehet felismerni, hogy a rubin valódi?

1. UV-lámpás vizsgálat

Az UV-lámpa használata az egyik legegyszerűbb módszer a rubinok előzetes vizsgálatára. A valódi rubinok általában narancs-piros vagy piros fluoreszcenciát mutatnak UV-fény alatt. A hamisítványok, például a szintetikus rubinok, más színű fluoreszcenciát produkálhatnak, például zöldes vagy kékes árnyalatot. Az üveggel feltöltött rubinok pedig általában nem mutatnak erős fluoreszcenciát, mivel az üveganyag nem reagál ugyanúgy az UV-fényre, mint a valódi rubin anyaga. Például, ha egy rubin UV-fény alatt nem fluoreszkál, vagy csak gyengén, gyanakodhatunk arra, hogy a kő üveggel feltöltött vagy szintetikus.

2. Mikroszkópos vizsgálat

A mikroszkóp rendkívül hasznos eszköz a rubin hitelességének ellenőrzésében. A valódi rubinban természetes zárványok találhatók, amelyek kristályokat, folyadékzárványokat, vagy tű alakú rutil szálakat tartalmazhatnak. Ezek a zárványok szabálytalanok és egyediek, ami jelzi a természetes eredetet. Ezzel szemben a szintetikus rubinokban általában szabályos, szögletes zárványok, valamint buborékok vagy szokatlan formák láthatók. Üveggel feltöltött rubin esetében a mikroszkóp alatt láthatók a repedések mentén kialakult üvegszerű anyag, amely eltérő fénytörést mutathat a kő többi részéhez képest. A mikroszkópos vizsgálat tehát lehetővé teszi a különbségtételt a természetes és a mesterségesen kezelt kövek között.

3. Keménységmérés

A rubin keménysége a Mohs-skála szerint 9-es, ami azt jelenti, hogy rendkívül kemény kőről van szó. Egy keménységmérő eszközzel vagy egy ismert keménységű másik ásvánnyal történő karcolásos vizsgálattal megállapítható a kő keménysége. Például, ha a rubint gyémánttal (Mohs 10-es keménység) próbáljuk karcolni, a gyémánt nyomot hagyhat rajta, míg egy lágyabb anyag, például korund (más néven zafír, amely szintén 9-es nem.

4. Törésmutató - Refraktométeres vizsgálat

A törésmutató a fénysebesség anyagban való lassulását méri, ahogy a fény belép egy ásványba. Minden ásványnak, így a rubinnak is, egyedi törésmutatója van, ami megkülönbözteti más kövektől. A rubin, amely egyfajta korund, törésmutatója általában 1,762–1,770 között mozog, enyhe kettőstöréssel, amely 0,008 értékű. Ezt az értéket egy refraktométerrel lehet megmérni, amely egy speciális eszköz a drágakövek törésmutatójának meghatározására.

5. Spektroszkópiai vizsgálat

A spektroszkópia olyan technika, amely a kő által elnyelt vagy kibocsátott fényt elemzi, és ezáltal azonosítja az ásvány kémiai összetételét és egyéb jellemzőit. A rubin, mint korund, jellemzően krómot tartalmaz, amely meghatározza annak vörös színét. Spektroszkóp alatt a rubin egyedi abszorpciós vonalakat mutat, különösen a 694nm hullámhosszúság körül, mely a króm jelenlétére utal.

 

Ékszerkészítőként mindig azt ajánlom, hogy csak megbízható forrásból származó ásványokat és drágaköveket válasszunk. Ez biztosítja, hogy az ékszer valóban egy életen át tartó kincs legyen.