Nofertum kegyeltjének a karkötője

Egyiptomi hercegnő vagyok, a nevem Nofernoferuaton Ta-serit. A legszebb nő, a fáraó szerelmének, Nofertiti-nek a negyedi lányaként láttam meg a napvilágot. Hosszú a hajam, és a nővéreim közül egyedül én örököltem anyám smaragdzöld szemeit.

A nővéreim kedvence vagyok, és habár anyámmal mély és lelki a kapcsolatunk, apámmal csak egy láthatatlan kötelék köt össze minket. Amíg anyám beavatott Nofertum, az illatos olajok, a kenőcsök és balzsamok, a lótuszvirág, és az újjászületés istenének a szolgálatába, és megtanította a növényekkel való szent munkát, az illatok kinyerésének különféle módjait, és azok mindenféle használatát, addig az apámmal való kapcsolódásunk teljesen más dimenzióban volt jelen. A tanítások, amiket tőle kaptam, nem szóbeliek voltak. Azon kevés alkalmakkor, amikor magával vitt magányos sétáira, vagy utazásaira, soha nem beszélt, vagy csak keveset. Annál többet adott, és mutatott. Tőle tanultam meg az oroszlánokkal való kötődés kialakítását, a fogathajtást, és a vadászat rejtelmeit. Az alázatot és a tiszteletet, ahogyan ő vadászott, ahogy azt „illik”. Az ölés művészetét, és azt is, miként segíthetjük át fejet hajtva, áldást mondva az elejtett állat lelkét a túlvilágra. Szeretett velem lenni, és az idő, amit nekem szentelt értékes volt. Soha nem faggattam, nem kérdeztem, és nem bántott a csend kettőnk között. Mindig figyeltem őt, és ellestem, hogyan hajlítja ívbe a nyilat, vagy hogyan jár egyenes gerinccel. Egy alkalommal a nevemen szólított, és magához intett. Nem hangsúlyozta a pillanat fontosságát, mégis a zsigereimben érzem. Egy kis dobozkát tett kinyitott tenyerembe, melyben egy karék pihent. A legszebb, amit valaha láttam. Egyiptom szent földjének kincseiből készült, ezt én is tudtam, azt azonban ő mondta el, melyik kő mit jelent, és mire emlékeztet majd akárhányszor csak rá nézek, vagy érintem. A karneol, a felkelő és a lemenő nap sugarainak fényét őrzi. Erő van benne az ébredő és a hanyatló erőé. Az egyensúlyt megtalálni a kettő között, és mikor melyiket kell használni, erre tanít. A türkiz a vizeket jelképezi, azok áradó, tisztító, mindig megújuló, állandó változásban lévő hullámaira emlékeztet. Azt üzeni, ne küzdj a hullámok ellen, hanem ülj fel a legtetejükre, és száguldj velük céljaid elérése felé. A lápisz lazuli Egyiptom legszebb köve az égbolt mélységeit, a csillagok ragyogó fényeit mutatja. Tudd, nem vagy egyedül magadra hagyva. Az istenek figyelnek, és minden érted történik, soha nem ellened. Végül, a sárga arany, a ragyogó nap, a kincs az érték, ami benned van, amiért megszülettél. „Szeretném, ha mindig emlékeznél arra, hogy látlak Téged! Értékesnek tartalak, és áldást mondok most fejedre, miszerint váltsd valóra a küldetésed, amiért megszülettél. Ajándékozd oda magad a világnak. Mindezt csak úgy érheted el, ha te is megtalálod magadban azt a ragyogó kincset, amivel kizárólag te rendelkezel. Ne hasonlítsd magad másokhoz. Csak a küldetésre fókuszálj.” Ezzel két kezét a fejemre tette és megáldott…